nemzeti centrum

Olvastam a neten, hogy egy cseh történész olyan dokumentumokat talált, amelyek azt bizonyítják, hogy Lech Walesa a hetvenes évek elején együttműködött a lengyel kommunista titkosszolgálattal, sőt, a „munkáért” még pénzt is kapott. Mitagadás, indulatba jöttem. Méghogy Walesa ügynök volt! ? A kommunizmussal szembeni ellenállás ikonja? akinek a sorsa  börtön - munkanélküliség - letartóztatás - munkanélküliség volt ekkoriban?! Ifjú fejjel izgatottan figyeltük a gdanski eseményeket, a Szolidaritás megalakulását, és irigyeltük a lengyeleket,hogy ők végre csinálnak valamit. Hősök voltak a szemünkben.  Miért akarjátok ellopni a hőseinket??

Aztán elgondolkodtam. Ültünk Lajos barátommal a Királydombon egy padon,néztük az István a király nulladik előadását. Tetszett nagyon az egész, a felemelő,felzaklató zene,a bártor szövegek mind, de szívünkből igazán Koppány szólt, Vikidál Gyula hangján. Aztán jött a hír,hogy ő  a Dalos…

Lelkes mozijáró voltam hajdanán. Sok magyar filmet láttam,mert sok jó magyar film volt akkoriban. Többek között Szabó István filmjeit is. Különösen mély humanizmusa fogott meg. A Bizalom volt a kedvencem, de értékeltem a többit is. A Mephisto-ért Oscart kapott. Ő volt a király a magyar rendezők  között. Megtudhattuk róla, hogy szorgalmasan körmölgette jelentéseit.

Öcsémmel  vonultunk az erdélyi falurombolás elleni tüntetésen, és Csurkával együtt skandáltuk, hogy:  minden magyar felelős minden magyarért! Csurka később bevallotta,hogy ő is aláírt a cégnek, de aztán nem jelentett.

Voltak sokan,hasonszőrűek,akikről kiderült. Írók,politikusok,egyházi emberek. A legnagyobb név a sorban Medgyessy Péter egykori miniszterelnök, akiről kormányra jutása után bukott ki, hogy D-209 fedőnévvel  szigorúan titkos – SZT- tiszt volt. Örök rejtély számomra,hogy miért csak akkor,miért nem a választási kampányban? A legnagyobb vesztes pedig Pokorni Zoltán fidesz-elnök volt, aki az apja múltjáért bűnhődött, a 2002-es fidesz-bukta után. Abban semmi  rejtély nincs viszont, hogy miért pont akkor, az Orbán – Kövér duó ezzel a húzással küldte végleges parkolópályára a konkurrenciát.

Vannak hát közöttünk,szép számmal kiket a az ügynöki múlt sötét árnya kísér. Mit kezdjünk velük? Kell-e egyátalán kezdeni velük valamit?

El is feledhetnénk a múltat. Minek ezt bolygatni? Volt a mi volt, az idő megoldja. Az akták maradjanak a levéltárak mélyén, kutatni sem kell őket. Lehetne így is,de. Aki hozzáfér, bármikor kedvére mazsolázhatna közülük, lerántva a leplet a bűnösről. Aki persze az adott kurzus belső, vagy külső ellenfele. Sose lenne vége. Még kihalással sem,akadna, akit holtában is érdemes pellengérre állítani.

El is törölhetnénk a múltat. Zúzdába minden dokumentummal! a társadalmi megbékélés szempontjából legjobb, ha az ügynökkérdést egyszerűen felszámoljuk. Akiről már kiderült? Hát, az úgy járt… De több eset már nem kerülhet elő. Hacsak néhány előrelátó ember még időben biztonságba nem helyez néhány érdekes aktát…

Fel is tárhatnánk a múltat. Igen,ez az, amiben minden politikai erő egyetért, már huszonkét éve. És éppen huszonkét éve nem történik semmi. Mert ugye mindenki akarja, nagyon akarja, csak mindenki egy kicsit másként. Meg aztán ott vannak a nemzetbiztonsági kockázatok, meg akkor szétesik a hálózat, meg aztán személyiségi jogok is vannak. Hát persze.

A megfigyelteknek is vannak jogai. Joguk van tudni, ki miatt siklott végleg,vagy átmenetileg mellékvágányra az életük, roggyant meg végleg,vagy átmenetileg az egzisztenciájuk, tört félbe a karrierjük. Az ifjúságnak joga van a tiszta példaképekhez, ahhoz, hogy ne kelljen foltos múltú hősökben csalatkoznia. Az embereknek joguk van a tiszta levegőhöz, a tiszta vízhez, a tiszta közélethez. Ismerjük meg a vétkeseket, aztán majd eldöntjük, kinek,miként bocsátunk meg.

A  pártok megint fogadkoznak, hogy most  biztosan megoldják. Az LMP javaslata már az Országház előtt van, a fideszé útközben. Nem hiszem,de remélem, hogy nem aktuálpolitikai félmegoldás születik, amit aztán kedvére csűrhet-csavarhat bárki, akinek az érdeke éppen ezt kívánja.

Elfogadva és megértve, hogy a "Nemzeti összetartozás napja" sokak számára őszintén fontos lehet, a bejegyzés közzétételére csak ma kerül sor.

Gondolataim e napról az ünneplők által elvárthoz képest kevésbé ünnepiek.Nem azért, mert  az 1920. június 4-én történtek számomra nem jelentenek nemzeti tragédiát, vagy netán egyetértenék a békediktátum bármelyik elemével. Trianon és az első nagy háborút lezáró "békeszerződések" szerintem az esztelen politikai bosszú megnyilvánulásai, amelyek semmibe veszik egyes népek önrendelkezési jogait , és a 19 év múlva bekövetkező világ égés legfőbb kiváltó okai. A szerződések kiagyalói és áterőltetői az én szememben háborús bűnösök.

Tiranon azonban nem egy tragikus pillanat a magyar nemzet életében, hanem egy jóval 1920 előtt kezdődött, és máig tartó,lezáratlan folyamat.

Tiranon mai, politikai értelmezése és értékelése "természetesen" nem magáról a békeszerződésről, előzményeiről és következményeiről szól. Minden ünnepi megemlékezés, és más megnyilvánulás aktuálpolitikai esemény. Alkalom, hogy az "igaz magyarok" bizonyíthassák, hogy náluknál jobban senkinek nem fáj Trianon, és ennek okán náluk igazabb magyar nem is létezik. És mindenki, akik nem velük, az ő kánonjuk szerint emlékezik,ünnepel, az hazaáruló, büdös komcsi, mocskos zsidó, akár mindhárom együtt. A megemlékezéseken nyiltan vagy kódoltan, elhangzik a "nem,nem soha" elutasitás, a "mindent vissza" követelés.Amihez értelmesen gondolkodva nem lehet csatlakozni,de ha netán valaki ezt ki is mondja, rögtön rajta a bélyeg.

Az emléknap létrehozásának módja  jól illik a sorba. Kétharmadék, erejük teljes tudatában, + még a radikális tagozat (jobbik) izomból átnyomták, hogy 2010-től kezdődően ezen a napon a nemzet összetartozik, éljen határon innen,vagy túl. Ami önmagában üdvözlendő kezdeményezés, bár jobb sorsú nemzetek kijelölt nap nélkül is képesek összetartozni. Érdemi egyeztetés a javaslatról persze nem volt, a baloldali ellenzéknek két választása maradt: megszavazza a fideszes javaslatot, vagy ellene szavaz, bizonyítva ezzel nemzetáruló mivoltát. Az utóbbi következett be, a fidesz-jobbik legnagyobb megelégedésére. Jól láthatóan kiderült, ki az aki összetartozik, és ki az, aki nem. És ez sokkal jobb, mintha mindenki összetarozna. Mert jó magyarnak lenni önmagában nem lehet, csak valami rossz magyarhoz képest.

Tiranon értékelésével több kötetnyi elfogult és elfogulatlan szakirodalom, történelminek látszó romantikus izé, és mindenféle más iromány foglalkozik. A közmegegyezés még messze van, és ennek nem elsősorban a történész szakma az oka. Így aztán felelős lehet, ízlés és politikai hovatartozás szerint Tisza István, Károlyi, Kun Béla, általában a nacionalisták, általában a kommunisták, annak, aki messzebbre tekint:Ferenc Jóska, Kossuth Lajos, II.Lajos vagy Hunyadi Mátyás.

De ha valaki a valódi okokra is kiváncsi, nézegesse alaposan Gróf Teleki Pál 1910-es "vörös" térképét, ami a nemzeti-etnikai arányokat mutatja be a történelmi Magyarország (+Horvátország) területén. Trianon elsődleges oka a térképen jól látható. A folyamat már az 1200-as években elkezdődött, a "vlahok" beszivárgásával, majd a török idők utáni betelepítésekkel olyan méretűvé duzzadt, hogy a magyarság kisebbségbe került a Kárpát medencében. A mindenkori magyar uralkodókat/uralkodó osztály nem izgatták a nemzetiségi arányok, nem volt fontos,hogy a jobbágy milyen nemzetiségű. Az európai nemzeti öntudatra ébredés időszakában pedig nem tudtak/nem akartak olyan asszimilációs előnyöket kínálni, amelyek felülírták volna a saját nemzethez való tartozás igényét. A miértet hosszasan lehetne boncolgatni, de a lényeg az,hogy a magyarság alul maradt a több évszázados szaporodási versenyben, emiatt aztán területeket vesztett. A veszteség mértéke tulzó, a határok megrajzolása igazságtalan, de a jelen állapotaz európai staus quo része. Tetszettek volna gyereket csinálni! róhatnánk fel eleinknek. És ahogy mostani ügyeink állnak,magunknak is!

Hősök pesze kellenek. Muszáj,hogy legyenek. Nemzeti ünnepek is kellenek, néha össze kell gyűlni közetereken, beszédet mondani,hallgatni,koszorúzni, érezni,hogy mi összetartozunk,egy nemzet vagyunk.

Hősök vannak is. Az ezer év kitermelt néhány olyan figurát, akik körül kialakult a közmegegyezés,hogy ők a hősök, a példaképek, gond nélkül lehet nekik szobrot állítani, a szobrot alkalmanként koszorúkkal beborítani.Szent Istvántól Deákig hosszú a sor, akiket már bronzba öntöttek, márványba faragtak.

Valamiért mégis heveny hőshiány ütötte fel a fejét a Kárpát-medence piros-fehér-zöld kordonnal elkerített részén. A nemzet további hősökre vágyik. Újakra, vagy legalábbis újnak látszókra.

Az nemzet egyik része, az ún. "jobboldal" Vitéz Nagybányaiban véli megtalálni az új eszményképet. Vitéz Nagybányai kormányzó volt a királytalan Magyar Királyságban. Új és régi hódolói szerint a haza megmentője, országgyarapító, a bolsevik métely ellen küzdő nagyszerű harcos, kíváló államférfi.  Vitéz Nagybányai a Tanácsköztársaságot katonailag megsemmisítő román hadsereg után lovagolva "vette be" Budapestet. Magyarország már az ő vezetésével szenvedte el történelme  legnagyobb traumáját, a trianoni békediktátumot. Kormányzósága alatt, úgy,hogy a gyakorlati irányitásba közvetlenül nem szól bele,  a megtört ország gazdaságilag talpra állt. Legnagyobb sikere az "országgyarapítás" azaz a Trianonban elcsatolt területek egy részének visszaszerzése. A sikert, bár felmerült a katonai megoldás lehetősége is, az olaszok és a németek "kegyének" köszönthette, akik a trianoni hátárok - minden érintett által sérelmezett - átrajzolásával akarták megelőzni a potenciális  szövetségeseik közötti fegyveres konfliktust. Vitéz Nagybányai hálából bevitte az országot a II.világháborúba, figyelmen kívül hagyva azt a szovjet opciót, hogy ha semleges marad, a szovjet elismeri az új határokat. A bolsevik elleb folytatott szent háború hatszámjegyű emberáldozattal járt. Közben Vitéz Nagybányai országából, iparszerű legyilkolás céljából, elhurcoltak 437 ezer embert, amit Őfőméltósága vagy nem vett észre, vagy maga is támogatott. Vitéz Nagybányai az ország német megszállása után is folytatta a bolsevizmus elleni harcát, csak a nyilvánvaló bukás késői felismerése után próbált meg irányt váltani. Elbaltázott kiugrási kisérlete egy elmekórtani eset kezébe jutatta az országot, amely eset aztán beteljesítette a végzetet. Vitéz Nagybányai 25 éves országlása eredményeként Magyarország kisebb lett,mint volt Trianon után, veszített vagy hatszázezer embert, és az ország bolsevikok karmai közé került. Vitéz Nagybányai a kommunista diktátornak,Sztálinnak köszönhetően megúszta,hogy háborús bűnösként felakasszák. Élete és munkássága követendő példaként lebeg szemünk előtt.

A nemzet egy másik része, az ún. "baloldal" Csermanek elvtársban találta meg az új hőst. Csermanek elvtárs kipróbált kommunista volt. Megjárta Vitéz Nagybányai és Rákosi börtönét , volt fent is,lent is. Csermanek elvtárs az '56-os szabadságharcot leverő szovjet tankon utazva vette be Budapestet. Míg ő érkezett, 250 ezer magyar távozott az országból. Csermanek elvtárs munkához látott. Kívégeztette néhány korábbi elvtársát,és még párszáz ártatlan embert. Majd nekifogott konszolidálni. Társadalmi szerződést kötött a magyarokkal, ami szerint elhiszi az emberek összes hazugságát,ha cserébe azok is elhiszik az ő összes hazugságát. Megegyezett a néppel, hogy mindenki szabadon fosztogathatja a közjavakat, cserébe az állam senkinek nem engedi meg,hogy túlságosan meggazdagodjon. Rávette a nemzetet,hogy jelentéktelen anyagi előnyökért cserébe lemondjon a szabadságról, leszoktatta az embereket az önálló gondolkodásról és cselekvésről. Elfogadtatta,hogy az előrejutás legfontosabb záloga a hatalomhoz való feltétlen igazodás. Csermanek elvtárs több kísérletet tett a gazdaság modernebbé és hatékonyabbá tételére, amik mind kudarccal végződtek. Olyan mély  adósságcsapdába kormányozta az országot, amelyből unokáink sem fognak szabadulni. Jellem és tudatromboló tevékenységének hatásai a mai napig meghatározzák mindennapjainkat. Csermanek elvtárs az általa létrehozott rendszer agóniája közben,megbomlott elmével távozott e világból. Élete és munkássága követendő példaként lebeg szemünk előtt.

A magyar nemzet az elveszített XX. század után vesztésre áll a XXI.-ben is. A történelem veszteseinek hőssé magasztalása nem egyéb szánalmas önigazolásnál. Amíg nem teremnek jobb hősök, akár nekifoghatnánk dolgozni a nemzetért,önmagunkért. Egymást segítve,nem egymást eltaposva.

Ha ez nem megy, akkor is hagyjuk a régi-új hősöket. Állítsunk szobrot minden településen a magyar szürke marhának. Magyar is, szürke is, baromnak is elég nagy. Illik hozzánk.