Hősök pesze kellenek. Muszáj,hogy legyenek. Nemzeti ünnepek is kellenek, néha össze kell gyűlni közetereken, beszédet mondani,hallgatni,koszorúzni, érezni,hogy mi összetartozunk,egy nemzet vagyunk.
Hősök vannak is. Az ezer év kitermelt néhány olyan figurát, akik körül kialakult a közmegegyezés,hogy ők a hősök, a példaképek, gond nélkül lehet nekik szobrot állítani, a szobrot alkalmanként koszorúkkal beborítani.Szent Istvántól Deákig hosszú a sor, akiket már bronzba öntöttek, márványba faragtak.
Valamiért mégis heveny hőshiány ütötte fel a fejét a Kárpát-medence piros-fehér-zöld kordonnal elkerített részén. A nemzet további hősökre vágyik. Újakra, vagy legalábbis újnak látszókra.
Az nemzet egyik része, az ún. "jobboldal" Vitéz Nagybányaiban véli megtalálni az új eszményképet. Vitéz Nagybányai kormányzó volt a királytalan Magyar Királyságban. Új és régi hódolói szerint a haza megmentője, országgyarapító, a bolsevik métely ellen küzdő nagyszerű harcos, kíváló államférfi. Vitéz Nagybányai a Tanácsköztársaságot katonailag megsemmisítő román hadsereg után lovagolva "vette be" Budapestet. Magyarország már az ő vezetésével szenvedte el történelme legnagyobb traumáját, a trianoni békediktátumot. Kormányzósága alatt, úgy,hogy a gyakorlati irányitásba közvetlenül nem szól bele, a megtört ország gazdaságilag talpra állt. Legnagyobb sikere az "országgyarapítás" azaz a Trianonban elcsatolt területek egy részének visszaszerzése. A sikert, bár felmerült a katonai megoldás lehetősége is, az olaszok és a németek "kegyének" köszönthette, akik a trianoni hátárok - minden érintett által sérelmezett - átrajzolásával akarták megelőzni a potenciális szövetségeseik közötti fegyveres konfliktust. Vitéz Nagybányai hálából bevitte az országot a II.világháborúba, figyelmen kívül hagyva azt a szovjet opciót, hogy ha semleges marad, a szovjet elismeri az új határokat. A bolsevik elleb folytatott szent háború hatszámjegyű emberáldozattal járt. Közben Vitéz Nagybányai országából, iparszerű legyilkolás céljából, elhurcoltak 437 ezer embert, amit Őfőméltósága vagy nem vett észre, vagy maga is támogatott. Vitéz Nagybányai az ország német megszállása után is folytatta a bolsevizmus elleni harcát, csak a nyilvánvaló bukás késői felismerése után próbált meg irányt váltani. Elbaltázott kiugrási kisérlete egy elmekórtani eset kezébe jutatta az országot, amely eset aztán beteljesítette a végzetet. Vitéz Nagybányai 25 éves országlása eredményeként Magyarország kisebb lett,mint volt Trianon után, veszített vagy hatszázezer embert, és az ország bolsevikok karmai közé került. Vitéz Nagybányai a kommunista diktátornak,Sztálinnak köszönhetően megúszta,hogy háborús bűnösként felakasszák. Élete és munkássága követendő példaként lebeg szemünk előtt.
A nemzet egy másik része, az ún. "baloldal" Csermanek elvtársban találta meg az új hőst. Csermanek elvtárs kipróbált kommunista volt. Megjárta Vitéz Nagybányai és Rákosi börtönét , volt fent is,lent is. Csermanek elvtárs az '56-os szabadságharcot leverő szovjet tankon utazva vette be Budapestet. Míg ő érkezett, 250 ezer magyar távozott az országból. Csermanek elvtárs munkához látott. Kívégeztette néhány korábbi elvtársát,és még párszáz ártatlan embert. Majd nekifogott konszolidálni. Társadalmi szerződést kötött a magyarokkal, ami szerint elhiszi az emberek összes hazugságát,ha cserébe azok is elhiszik az ő összes hazugságát. Megegyezett a néppel, hogy mindenki szabadon fosztogathatja a közjavakat, cserébe az állam senkinek nem engedi meg,hogy túlságosan meggazdagodjon. Rávette a nemzetet,hogy jelentéktelen anyagi előnyökért cserébe lemondjon a szabadságról, leszoktatta az embereket az önálló gondolkodásról és cselekvésről. Elfogadtatta,hogy az előrejutás legfontosabb záloga a hatalomhoz való feltétlen igazodás. Csermanek elvtárs több kísérletet tett a gazdaság modernebbé és hatékonyabbá tételére, amik mind kudarccal végződtek. Olyan mély adósságcsapdába kormányozta az országot, amelyből unokáink sem fognak szabadulni. Jellem és tudatromboló tevékenységének hatásai a mai napig meghatározzák mindennapjainkat. Csermanek elvtárs az általa létrehozott rendszer agóniája közben,megbomlott elmével távozott e világból. Élete és munkássága követendő példaként lebeg szemünk előtt.
A magyar nemzet az elveszített XX. század után vesztésre áll a XXI.-ben is. A történelem veszteseinek hőssé magasztalása nem egyéb szánalmas önigazolásnál. Amíg nem teremnek jobb hősök, akár nekifoghatnánk dolgozni a nemzetért,önmagunkért. Egymást segítve,nem egymást eltaposva.
Ha ez nem megy, akkor is hagyjuk a régi-új hősöket. Állítsunk szobrot minden településen a magyar szürke marhának. Magyar is, szürke is, baromnak is elég nagy. Illik hozzánk.
