Elfogadva és megértve, hogy a "Nemzeti összetartozás napja" sokak számára őszintén fontos lehet, a bejegyzés közzétételére csak ma kerül sor.

Gondolataim e napról az ünneplők által elvárthoz képest kevésbé ünnepiek.Nem azért, mert  az 1920. június 4-én történtek számomra nem jelentenek nemzeti tragédiát, vagy netán egyetértenék a békediktátum bármelyik elemével. Trianon és az első nagy háborút lezáró "békeszerződések" szerintem az esztelen politikai bosszú megnyilvánulásai, amelyek semmibe veszik egyes népek önrendelkezési jogait , és a 19 év múlva bekövetkező világ égés legfőbb kiváltó okai. A szerződések kiagyalói és áterőltetői az én szememben háborús bűnösök.

Tiranon azonban nem egy tragikus pillanat a magyar nemzet életében, hanem egy jóval 1920 előtt kezdődött, és máig tartó,lezáratlan folyamat.

Tiranon mai, politikai értelmezése és értékelése "természetesen" nem magáról a békeszerződésről, előzményeiről és következményeiről szól. Minden ünnepi megemlékezés, és más megnyilvánulás aktuálpolitikai esemény. Alkalom, hogy az "igaz magyarok" bizonyíthassák, hogy náluknál jobban senkinek nem fáj Trianon, és ennek okán náluk igazabb magyar nem is létezik. És mindenki, akik nem velük, az ő kánonjuk szerint emlékezik,ünnepel, az hazaáruló, büdös komcsi, mocskos zsidó, akár mindhárom együtt. A megemlékezéseken nyiltan vagy kódoltan, elhangzik a "nem,nem soha" elutasitás, a "mindent vissza" követelés.Amihez értelmesen gondolkodva nem lehet csatlakozni,de ha netán valaki ezt ki is mondja, rögtön rajta a bélyeg.

Az emléknap létrehozásának módja  jól illik a sorba. Kétharmadék, erejük teljes tudatában, + még a radikális tagozat (jobbik) izomból átnyomták, hogy 2010-től kezdődően ezen a napon a nemzet összetartozik, éljen határon innen,vagy túl. Ami önmagában üdvözlendő kezdeményezés, bár jobb sorsú nemzetek kijelölt nap nélkül is képesek összetartozni. Érdemi egyeztetés a javaslatról persze nem volt, a baloldali ellenzéknek két választása maradt: megszavazza a fideszes javaslatot, vagy ellene szavaz, bizonyítva ezzel nemzetáruló mivoltát. Az utóbbi következett be, a fidesz-jobbik legnagyobb megelégedésére. Jól láthatóan kiderült, ki az aki összetartozik, és ki az, aki nem. És ez sokkal jobb, mintha mindenki összetarozna. Mert jó magyarnak lenni önmagában nem lehet, csak valami rossz magyarhoz képest.

Tiranon értékelésével több kötetnyi elfogult és elfogulatlan szakirodalom, történelminek látszó romantikus izé, és mindenféle más iromány foglalkozik. A közmegegyezés még messze van, és ennek nem elsősorban a történész szakma az oka. Így aztán felelős lehet, ízlés és politikai hovatartozás szerint Tisza István, Károlyi, Kun Béla, általában a nacionalisták, általában a kommunisták, annak, aki messzebbre tekint:Ferenc Jóska, Kossuth Lajos, II.Lajos vagy Hunyadi Mátyás.

De ha valaki a valódi okokra is kiváncsi, nézegesse alaposan Gróf Teleki Pál 1910-es "vörös" térképét, ami a nemzeti-etnikai arányokat mutatja be a történelmi Magyarország (+Horvátország) területén. Trianon elsődleges oka a térképen jól látható. A folyamat már az 1200-as években elkezdődött, a "vlahok" beszivárgásával, majd a török idők utáni betelepítésekkel olyan méretűvé duzzadt, hogy a magyarság kisebbségbe került a Kárpát medencében. A mindenkori magyar uralkodókat/uralkodó osztály nem izgatták a nemzetiségi arányok, nem volt fontos,hogy a jobbágy milyen nemzetiségű. Az európai nemzeti öntudatra ébredés időszakában pedig nem tudtak/nem akartak olyan asszimilációs előnyöket kínálni, amelyek felülírták volna a saját nemzethez való tartozás igényét. A miértet hosszasan lehetne boncolgatni, de a lényeg az,hogy a magyarság alul maradt a több évszázados szaporodási versenyben, emiatt aztán területeket vesztett. A veszteség mértéke tulzó, a határok megrajzolása igazságtalan, de a jelen állapotaz európai staus quo része. Tetszettek volna gyereket csinálni! róhatnánk fel eleinknek. És ahogy mostani ügyeink állnak,magunknak is!